Cikkek és sorozatok

2014.01.17 10:26
Ugorjunk neki akkor az "okításnak", mely segítségével újra visszakaphatod Önmagad, és elengedheted a múltad, amely meghatározza a jelened, s így abban is élsz. Folytonosan olyan tanításokat, eszközöket, terápiákat fogok megosztani Neked, amik segítségével teljesen áthangolhatod a gondolkodásod, és a szervezeted minden egyes sejtét újra programozhatod. Igen van egy ilyen képessége az embernek, újra tudod rebuild-olni a szervezeted, áthangolni, kigyógyítani bármiből, csak akarat és pozitív gondolkodás kérdése. Hiszel benne? Ha az a válasz, hogy nem, ez csak duma, akkor egyértelműen a műltad beszél belőled, és még nem tudod elengedni, s változtatni rajta. Ezt kell megtanulnod!  A XXI. század gyökeres hibája, a beleszületett kényszeres szorongás példájának gyerekkori betanítása mindannyiunkba. Mire is gondolok? Átmosság az agyunkat, és rengeted negatív tulajdonsággal és rosszul megtanult példákkal növünk fel, melyeket részben a szüleinktől, résztben pedig a társadalomtól tanulunk...
2014.01.17 13:00
Mindenki életében léteznek, olyan fogalmak, melyeket gyermekként belénk nevelnek, megtanulunk és elsajátítunk, s használni kezdünk, így ezek alapozzák és határozzák meg a hétköznapjainkat és cselekedeteinket egyaránt. Ezek a fogalmak, foyamatokká, a folyamatok szokásokká és berögzültségekké válnak számunkra. Ezeket megváltoztatni nehéz, de nem lehetetlen. Kitőrni belőle szinte lehetetlennek tűnik, mert belénk lett kódolva, így a megszokás nagy úr. Viszont ezek a fogalmak: kell, kötelező, szabad, szükség, muszáj... és tovább, olyasfajta feszültséget és korlátokat tesznek belénk, amelyek nagyban szorongová tesznek minket. Miért nem veszi ezt észre a hétköznapi ember, akit egészségesnek mond az orvostudomány? Mert megszokta, és míg nem vesz tudomást róla, addig úgymond nem is zavarja az életmenetét. De amikor odafigyelsz picit Önmagadra és tevékenységeidre, rájössz... hopp mindig választások elé tesznek, mindig a szabályok és korlátok között kell élnünk, mindig feszültség...
2014.01.17 18:00
Legfontosabb téma egy depressziós, szorongó és túlstresszelt ember számára: elengedés, megbékélés és a szokások megváltoztatása. Számos pszichológust, pszichiátert, spiritualistát, vallással foglalkozó papot hallgattam végig, sokféle nézőpontot bevonzottam magamba és olyan dolgokra nyitották fel a szemem, amik merőben, gyökerestül megváltoztatták a gondolkodásomtól kezdve az életemet. Szeretném átadni ezt az információt neked, és a tanításokat az életedbe csempészni, hogy jobb, szebb életed legyen. Engedd el a félelmeid, és vele együtt a múltad Ez kulcsfontosságú téma számodra, erre érdemes alapoznod mostantól mindent: félelmeid  vannak, amiket TE magad hozol létre, a múltbéli szokásaidból merítve. Vagyis, félsz valamitől, aminek az alapját a múltban történt kudarc, sérelem, elesés, veszteség vezérli, így minden, de tényleg minden cselekedetedben megjelenik. És tudod mi a legfurább az egészben? Te magad sem tudod megfogalmazni konkréttan mitől is félsz! Én sem tudtam. Utcára és...
2014.01.18 12:18
Az irreális, nem meghatározható félelem Számomra a félelem fogalma volt az, ami 26 évig folytonosan irányított engem. Erre most jöttem rá. Egész egyszerűen uralta a testem. Az emberi lény, úgy van szociálódva, hogy a félelemmel együtt él. Gyerekként egyáltalán nincs még bennünk, csak idővel tapasztaljuk, tanuljuk meg, hogy milyen is a félelem, és mitől, hogyan félsz. Érdekes, hogy olyan 5-6 éves kordig nem is ismered a félelmet, így érezni se tudod és szabad emberként érzed magad. Láttál már olyan gyereket, aki 3-4 évesen mindent ki akar próbálni, és egész nap pörög, jókedve van? Az összes gyerek ilyen! Addíg míg el nem rontják a rossz nevelési példákkal, tapasztalások negatív megtanításával. Ez nálam sem volt másképpen. De ahogy már írtam előzöekben, fogalmam sem volt, hogy mitől félek... egyszerűen kialakítottam magam számára egy dimenziót teli fantom félelmekkel, amiket megmagyarázni sem tudtam, és idővel annyit alkottam, hogy konkréttan rettegtem mindenttől. Rossz közérzet,...
2014.01.18 19:10
Minden egyes ember megérzi gyermekkorban mi az a biztonság. Ezen érzelem tudatában, szükségessé válik számunkra a fogalom. Biztonságban érezzük magunkat, ha az édesanyánk mellettünk van, ha kapcsolatban vagyunk, ha kocsival utazunk, ha pénzünk van. A biztonság tudatára építjük az egész életünket. Ha ebből kisiklunk, hiányát érezzük, vagyis nem érezzük magunkat biztonságban. Maga a biztonság érzete jó, de a tudata már bénítóbb lehet számunkra. Sokszor mondjuk: egyedül érzem magam. Nem mindegy, hogy egyedül vagy magányosan. Sok ember azért nem szeret egyedül lenni, mert ilyenkor fél. Fél, hogy magányos marad és egyből keres valakit, hogy vele legyen. Amíg a biztonságos zónánkban vagyunk, addig magabiztosak és erősek vagyunk. Ahogy kikerülünk belőle, bizonytalanok és gyengék leszünk.  Számomra az egyik legproblémásabb dolog volt, hogy elveszítettem a biztonság tudatom minden szituációban, helyen. Ezért csak otthon voltam képes biztonságban érezni magam, így elszigeteltem magam a...
2014.01.20 16:05
Nem létezik olyan ember, aki ne rendelkezne énközpontúsággal, vagyis egóval. Fitoktatja, hogy ezem, azom van, ez vagyok én, az vagyok én, ilyen titulussal. Akár mit is cselekszik, az egója megjelenik, és annak az előrehelyezésével teszi meg a lépéseit. Önzőség. Talán így tudom összefoglalni az énközpontúságot. Én akarok mindent magamnak, az én szemszögemből jó csak, úgy kell lennie, ahogy én gondolom, ahogy én tudom. De amikor kicsit magadba merülsz, és megkérdezed saját magadtól, ki is vagy te valójában? Egy nevet tudsz mondani, egy iskolai végzettséget is, dolgokat, amik ahhoz kellenek, hogy az legyél akinek tartod magad. De azt megmondani, hogy miért vagy a Földön, mi volt a célja, hogy megszülettél? Erre egy válaszod sincs. Ha rájössz, ki is vagy valójában, és átgondolod az egész környezeted, ami most körül vesz, vajon mit érzel? Aki folyamatosan csak kapni akar, az az élvezeteivel akarja pótólni az életében kimaradt belső igényeket a tárgyi, testi dolgokkal. Ha megkapod újabb...
2014.01.26 17:52
Általánosan az emberbe bele van kódolva és nevelve, hogy legyen benne félelem. Félelem tartja fent az emberíséget. Félsz, hogy elszegényedsz, félsz, hogy nem tudod megtartani az egódat, félsz, hogy elveszítesz mindenkit magad körül, és stb. Talán a legnagyobb félelem az emberben a haláltól és a magánytól való félelem - amik kézel nem fogható dolgok. De mi történik ha valaki meghal? Számos vallás és tanítás foglalkozik ezzel a témával, de a saját nézőpontom szerint, ha valaki elmegy, örőkké megnyugszik és elszál belőle a félelem. Nincs többé rettegés a szegénységtől, a magánytól, a világ dolgaitól. Annyira rettegésben éljük az életünket, hogy ez teszi ki minden pillanatunkat, nem léphetsz ki belőle. Amikor a halál előtt álsz, megnyugszol és lenyugszol... nincs többé semmitől való félelem. Ilyenkor döbbensz rá, hogy az egész életed a félelemre alapozva élted, a helyett, hogy valójában élvezted volna.  A magány és a csend. Nem mindegy, hogy valaki egyedül vagy magányosan érzi...
Tételek: 1 - 7 ból 7