No.3.: kell, kötelező, szükségem van fogalmak fogságában.

2014.01.17 13:00

Mindenki életében léteznek, olyan fogalmak, melyeket gyermekként belénk nevelnek, megtanulunk és elsajátítunk, s használni kezdünk, így ezek alapozzák és határozzák meg a hétköznapjainkat és cselekedeteinket egyaránt. Ezek a fogalmak, foyamatokká, a folyamatok szokásokká és berögzültségekké válnak számunkra. Ezeket megváltoztatni nehéz, de nem lehetetlen. Kitőrni belőle szinte lehetetlennek tűnik, mert belénk lett kódolva, így a megszokás nagy úr. Viszont ezek a fogalmak: kell, kötelező, szabad, szükség, muszáj... és tovább, olyasfajta feszültséget és korlátokat tesznek belénk, amelyek nagyban szorongová tesznek minket. Miért nem veszi ezt észre a hétköznapi ember, akit egészségesnek mond az orvostudomány? Mert megszokta, és míg nem vesz tudomást róla, addig úgymond nem is zavarja az életmenetét. De amikor odafigyelsz picit Önmagadra és tevékenységeidre, rájössz... hopp mindig választások elé tesznek, mindig a szabályok és korlátok között kell élnünk, mindig feszültség van bennünk és szorongunk, csak nem figyelünk rá... csak akkor, amikor már bajt is okoz bennünk. Tehát alapvetően mindenkiben van szorongás és feszültség az élet elvárásai miatt, és magunk által feálított paradigmák, szabályok miatt, amik bennünk élnek, csak nem vesszük észre, de bármikor kirobbanhat belőlünk.

Kell, avagy a önzőség fellegvára

Ezt kell tennem, ezt kell csinálnom, erre kell mennem, avval kell találkoznom, ezt kell tudnom, azt kell követnem... számos mondatban használjuk a kell szavunkat. De miért is kell nekünk bármit is tennünk? A kell szóval, kötelezővé tesszük saját magunk számára a dolgokat. Miért köteleznéd magad bármire? Jó az neked? Bizonyára nem. Fel sem fogjuk ennek a hatamát, amit erre felépítünk mi magunk. Kell-e számunkra ilyesfajta nyomás, feszültség, amin folyton tőrjük magunkat? Dehogy. Engedd el! Nem kell semmit sem, ha már ezt használod rá, ellenkezel ellene, vagyis nem akarod. Ha úgy fogalmazod meg, hogy szeretném, máris egy belülről szabadabb dolgoról beszélhetünk. Látod milyen komoly hatással lehet egy szó a cselekedeteidre. Így kell diátáznom, jól kell kinéznem, ezt kell ennem, ezt kell hordanom.... saját magunknak alakítjuk ki a feszültséget, és azzal a szorongást is. Élj egyszerűbb életet. A szenvedélyek tipikus kell kategóriák: kell nekem az ellazuláshoz az alkohol, a cigi, hogy megnyugodjak. Ezzel a baj, hogy idővel csak ezektől fogsz megnyugodni, és minnél többre lesz szükséged hozzád.

Kötelező, vagyis nincs más választásod

Ha valakit köteleznek valamire, elmondhatjuk, hogy szabad ember? Nem hinném. Egy nap ha összeszámolod, hányszor kell kötelességeidnek eleget tenned, mennyi van? Csoda, hogy egy időután nem bírod, és befordulsz... és ez csak egy része az életed részének. Tessék picit megáni a hétköznapok rengetegében és leállni mindennel, fellélegezni. Csak hajszolod magad, és valójában észre sem veszed, hogy a pótcselekvéseiddel menekülsz a saját problémáid elől. Köteleznek téged szabályok betartására, vagyis meg van mondva mit és hogyan csinálhatsz. Ez sem éppen szabad élet. Saját magadat is kötelezed dolgok felé: boltban vásárlásnál, azt veszed, amit láttál a reklámban, mondtak neked, de valójában nem is akarod azt, s nem tudod miért veszed azt. Csak mert mondták, láttad itt-ott. Valóban. Kell ez neked? Kötelezettségek: mit, hogyan, mikor csinálj. Korlátozottá tesznek, elnyomnak és ellehetetlenítenek mindentől. Amikor kilépsz az utcára feszültnek érzed magad. Miért? Félsz. Mitől? A rád szabott kötelezettségektől, és azok negatív hatásaitól. Jól kell viselkednem, normát kell követnem. Persze ha nem lennének szabályok, elég nagy káosz lenne, de nem is arról beszélek, hogy jó vagy rossz a szabály az emberiség számára... legalábbis magyar honban. A saját magunk számára kreált kötelezettségek elhagyásáról beszélek. Az lenne fontos nagyon, hogy szabadabban érezd magad. Sokszor éreztem depressziómban, hogy kötelezem magam olyan dolgokra, amiket nem akarok. Saját magamat tettem korlátok közé. 

Szükségem van, a tárgyak és eszközök manipulatív hatása ránk

Szükségem van a pénzre. Szükségem van egy autóra. Szükségem van erre-arra. Számold össze a mindennapjaidban, ahhoz, hogy boldognak érezd magad, mennyi mindenre van szükséged (tárgyak, eszközök). Írd le őket, és ezután olvasd el a listát. Gondold át minek, mihez van szükséged az életedben, miért ragaszkodsz hozzájuk. Ezután írd le a papír másik oldalára, milyen lelki dolgokra van szükséged ahhoz, hogy boldog legyél. Olvasd fel. Számold össze az anyagi, tárgyi, eszközi dolgokból mennyi van és a lelkiből mennyit szedtél össze. Megfogsz lepődni! És mi történik ha az anyagi javaidat elveszted? Alap társadalmi probléma, hogy az emberek anyagi-tárgyi bőségre építik fel az életüket. De mi történik, ha ezeket hirtelen elveszted? Rájössz, hogy teljesen egyedül vagy, és valójában semmid sincs. Gondold át, ha lelki boldogságod van a családod, barátok miatt, mekkora bőséged lehet. A barátodhoz nem kell pénz, hogy hozzá fordulj, nem kell megtankolni, hogy megkérj tőle valamit... elgondolkodtató nem?!

Konklúzió: gyökeresen érdemes megváltoztatni a pénzcentrikus, anyagi és tárgyi világra épített életünket. Építs várat a lelki biztonságodra. Barátok, család, párkapcsolat. Ha ez mind erős és meginghatatlan, akkor mindegy, hogy mennyi pénzed, milyen autód van, szeretetben leszel minden nap, és a biztonság érzete telít el. Ha anyagi dolgokra építesz, mindig benned lesz a félelem, a rettegés, hogy bármikor elveszítheted, és a feszültség, hogy meg kell tartanom. Engedd el ezt a felfogásod, ne ebből építkezz. Meglátod, minden másképp fog alakulni és sikerülni.