No.4.: engedd el a félelmeid és a múltad - 1.rész.

2014.01.17 18:00

Legfontosabb téma egy depressziós, szorongó és túlstresszelt ember számára: elengedés, megbékélés és a szokások megváltoztatása. Számos pszichológust, pszichiátert, spiritualistát, vallással foglalkozó papot hallgattam végig, sokféle nézőpontot bevonzottam magamba és olyan dolgokra nyitották fel a szemem, amik merőben, gyökerestül megváltoztatták a gondolkodásomtól kezdve az életemet. Szeretném átadni ezt az információt neked, és a tanításokat az életedbe csempészni, hogy jobb, szebb életed legyen.

Engedd el a félelmeid, és vele együtt a múltad

Ez kulcsfontosságú téma számodra, erre érdemes alapoznod mostantól mindent: félelmeid  vannak, amiket TE magad hozol létre, a múltbéli szokásaidból merítve. Vagyis, félsz valamitől, aminek az alapját a múltban történt kudarc, sérelem, elesés, veszteség vezérli, így minden, de tényleg minden cselekedetedben megjelenik. És tudod mi a legfurább az egészben? Te magad sem tudod megfogalmazni konkréttan mitől is félsz! Én sem tudtam. Utcára és közösségbe sem tudtam hónapokig menni, mert minden elmenetel ugyan úgy kezdődött: előre féltem, és magamban tudatosítottam, hogy rosszul leszek és pánikom lesz... vajon mi lett? Megtörtént. Volt, hogy remegtem annyira stresszeltem magam. Durva, de saját magunkat pusztítjuk belülről. Álj le. 

Egyik legfontosabb, ami hibát én is elkövettem: keresgélni a megoldást weblapokon, állandóan a témával kapcsolatos lapok bújása, és keresni, mivel tudsz enyhíteni rajta, az egyik legrosszabb dolog amit csinálhatsz! Ne keresgélj, semmi értelme, csak jobban belestresszeled magad, hidd el kérlek. Ez szól főleg a hipochonder egyéneknek. Én is az voltam. Minden tárgy megfogása után kezet mostam, ha már nem olyan íze volt valaminek, amilyen szokott lenni, egybőll romlott, és huha mi lesz, megettem, beteg vagyok, azonnal mindent beszedek, hogy ne legyen gond... vicces ezt leírni így utólag, de tényleg ilyen volt. Ez résztben a fejembe levő téves tudás eredménye, résztben a múltban történt események, sérelmek rossz példájának megtanulása, rögzülése miatt volt ez. Szerencsésen tízenéves koromra sikerült reflux betegséget beszerválnom magamnak, nem tudtam hízni, és egyéb egészségi problémák sorozata jött. Mi miatt? Magam miatt.

A változás természetesen szép fokozatosan fog menni. Van aki utazástól fél, van aki zárt helyektől, van aki a magasságtól és stb. Ezeknek tudod mi a közös alapja? Maga a tudat alatti félelem a semmitől... igen amikor félsz, aggódsz, valójában a semmitől félsz. Jó mi? Pl. ha egy kutya feléd fut, vicsorogva ugat rád, erre te halálfélelemben érzed magad... mi történik? A kutyában ugyan az játszódik le mint benned: a kutya fél tőled, és megakarja védeni magát tőled. Te félsz a kutyától, de nem is tudod, miért, valószínú, hogy azért mert megharaphat. És akkor mi van? A fájdalomtól rettegsz? Vagy ha nem, mitől akkor? Na? Ennyi... fogalmad sincs, csak ezt tanultad, tapasztaltad a múltadban... ennyire egyszerű. Tehát, vissza a megoldáshoz: ahhoz hogy leküzd a pánikodat, kell pár ember, akikkel megosztod, mi bajod, mitől félsz valójában, és vezesd le nekik, mondj el mindent részletesen, avasd be őket. Ha utazol, eleinte utazz azokkal akik ezt tudják. És a legfontosabb: ameddig arra gondolsz, hogy félni fogsz, és ezen kattogsz, jönni is fog a pánik. Ahogy elengeded a félelmet és az agyalást róla, elengeded a tudatodból ezt az egészet, hopp... tudod mi fog történni? Soha többé nem fogsz félni tőle. Itt megemlíteném, hogy az álatlános orvosi pszichoterápia és a fóbiák kezelése eléggé borzasztóan hibás és aggasztóan rossz kezelés módszer volt számomra. Lehet az orvos miatt, lehet azért mert ingyen volt... a fóbiám megoldása orvosi szemmel: szembesülj vele, minden nap foglalkozz vele és elmúlik. Elmondom, sokkal, de sokkal roszabb volt minden utána. Tudod mi volt a megoldás és a kulcs az egészhez? Az elengedés és a tudat, felfogás, hogy nem is létezik az amitől félek. Tehát a leggyorsabb és legjobb megoldás a múlt elengedése, lezárása.

Vannak akik szeretteiket nem tudják elengedni, egy halál után, egész egyszerűen a hiánya akkora méreteket ölt benned, hogy bármikor eszedbejut, sírvafakadsz. Nagymamám elvesztése ilyen volt. Miért? A kötödés tette ilyenné? A fájdalom, az elvesztése miatt? Nem. Igazából azért nem tudtam elengedni, mert mielőtt meghalt, nem tudtam elköszönni tőle. Amiután erre rájöttem, egyik este csöndben sötétben elkezdtem vele kapcsolatot létesíteni, beszélni hozzá (komolyan érdemes ezt meglépni, nem ciki), elmondani neki mit érzek azóta, hogy elment, és mennyire hiányzik nekem. Ez után egész egyszerüen felsoroltam, hogy amíg velem volt, milyen jó emlékeim vannak vele, és mosolyt csalt a számra. A legvégén pedig egész egyszerűen megköszöntem neki, hogy az életünk része volt, hogy segített önzetlenül minket, és sose feledjük, s így el is köszöntem tőle. Legrosszabb amit tehetsz, ha feledni akarsz! Miért? Mert nem rossz élmény volt az, hogy veled volt az életben, nem elfeledni kell, hanem megőrizni a jó dolgokat. Aki nem tud elengedni, az fél. Kérlek zárd le a múltbéli dolgaid, és lépd meg mielőbb ezt, hogy változni tudjon az életed.

Említek pár fontos és kiemelkedő Professzort, tanítót, akik adták számomra azokat az információkat, amik megváltoztatak és kicseréltek: Prof.Dr. Bagdy Emőke, Sri Bhagavan, Dr, Csernus Imre, Nyitott Akadémia elóadásai, Dr. Popper Péter, Müller Péter... későbbiekben szeretnék tőlük idézni számotokra sok hasznos dolgot.