No.5.: félelem, a belsőd legnagyobb korlátja - 2.rész.

2014.01.18 12:18

Az irreális, nem meghatározható félelem

Számomra a félelem fogalma volt az, ami 26 évig folytonosan irányított engem. Erre most jöttem rá. Egész egyszerűen uralta a testem. Az emberi lény, úgy van szociálódva, hogy a félelemmel együtt él. Gyerekként egyáltalán nincs még bennünk, csak idővel tapasztaljuk, tanuljuk meg, hogy milyen is a félelem, és mitől, hogyan félsz. Érdekes, hogy olyan 5-6 éves kordig nem is ismered a félelmet, így érezni se tudod és szabad emberként érzed magad. Láttál már olyan gyereket, aki 3-4 évesen mindent ki akar próbálni, és egész nap pörög, jókedve van? Az összes gyerek ilyen! Addíg míg el nem rontják a rossz nevelési példákkal, tapasztalások negatív megtanításával. Ez nálam sem volt másképpen. De ahogy már írtam előzöekben, fogalmam sem volt, hogy mitől félek... egyszerűen kialakítottam magam számára egy dimenziót teli fantom félelmekkel, amiket megmagyarázni sem tudtam, és idővel annyit alkottam, hogy konkréttan rettegtem mindenttől. Rossz közérzet, nyomott, feszült hangulat, kedvtelenség, stb. Biztos benned is volt számtalanszor ilyen érzés. 

Ha feltennék a kérdést neked, hogy van-e valami amitől félsz, mit válaszolnál? Tedd fel magadnak és őszintén válaszolj. Ha az a válaszod, hogy ó nekem nincs semmi félelmem, hazudsz még saját magadnak is! Mindenki horzodd magában tanult félelmet. Honnan tudod meg? Nézd meg egy heted, napod, hogyan csinálsz dolgokat és éled a mindennapjaid. Figyeld meg mit nem mersz megtenni, mire mondod, hogy nem hiszel benne, vagy nem érdekel. Csak összetudsz szedni így már pár félelmet, ami benned uralkodik. Ugyanis amikor nem vágsz bele valamibe, mondjuk egy vállalkozás beindításába, egyből a negatív sztereotípiáid és félelmeid rukkolnak elő a döntésedben. Ezt kell egy életre elhagynod, megtanulnod úgy élned, hogy ne a félelmeid irányítsanak, hanem a megérzéseid, a tudásod, és a saját belső biztonságod: higyj magadban és csináld meg, amit eltervezel, éld az álmaid, mert csak is te vagy az, aki visszatartja azokat! Még egy példa: amikor egy álláshirdetést megnézel, látod azt elvárásokat, egyből megszólal benned a belső hangod: ó én nem tudok angolul olyan szinten, ó én nem tudod programozni, ó én nem tudok grafikai dolgokat csinálni... tudod miért? Mert nem is akarsz! Jó neked így, beleülsz a nem tudom világodba és elfogadod. Pedig simán megtehetnéd, hogy azt mondod: még nincs ez a tudás bennem, de megszerzem, jelentkezek rá, mert nem félek, hogy kevés leszel ebben-abban. Csak próbáld ki. Amikor egy kaparós sorsjegyet veszel a lottózóban, kirakják eléd, hogy melyiket kéred, elkezdesz válogatni (szorongsz), már akkor frusztrálsz leszel, hogy melyiket húzd, melyik fog nyerni. Kihúzod amit úgy érzel nyerő lesz, leülsz és attól a pillanattól kezdve, hogy kaparni kezdesz, egészen az utolsó sor lekaparásáig, folyamatosan csak arra koncenrtálsz, hogy hadd nyerjek, hadd nyerjek. Nem feltétlen fogsz így. Egyszer, de csak egyszer próbáld ki, hogy elfledsz minden ilyen szokásod, és elengeded, nem válogatsz, nem agyalsz rajta, hogy mennyit akarsz nyerni... ha sikerült kérlek írd meg. 

Konklúzió: nincs értelme félni az életben semmitől sem, mert egy időután a félelm elkezdi uralni a tested, a tudatod, a szervezeted és ez teljesen rányomja mindenre a rossz pecsétjét. Te magad sem tudod mitől félsz, egész egyszerűen csak beléd nevelték, hogy félni kell. A rossz látot példák a szülők félelmeiről, mások félelmeiről tudatunk alattinkat rettentően befolyásolják, hatással vannak ránk és megtanuljuk, átéljük az ő félelmeiket is. Ha félsz, szorongsz, amikor is veszélyeztetve érzed magad. A félelem nem tudatos, és nem is szándékos. Prof.Dr. Bagdy Emőke szavaival élve: "akkor szorongj, ha azt élvezed". Szóval minek félj egy olyan dologtól, amit meg sem tudsz konkréttan nevezni, hogy mitől is félsz. Ne alapozzuk az életünket mások elvárásaira, véleményére és példáira.

www.youtube.com/watch?v=8Jb155EJZ6E

www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=Lo-KR5Aekoc