No.6.: a biztonság tudat, amiben elcsúszhatsz.

2014.01.18 19:10

Minden egyes ember megérzi gyermekkorban mi az a biztonság. Ezen érzelem tudatában, szükségessé válik számunkra a fogalom. Biztonságban érezzük magunkat, ha az édesanyánk mellettünk van, ha kapcsolatban vagyunk, ha kocsival utazunk, ha pénzünk van. A biztonság tudatára építjük az egész életünket. Ha ebből kisiklunk, hiányát érezzük, vagyis nem érezzük magunkat biztonságban. Maga a biztonság érzete jó, de a tudata már bénítóbb lehet számunkra. Sokszor mondjuk: egyedül érzem magam. Nem mindegy, hogy egyedül vagy magányosan. Sok ember azért nem szeret egyedül lenni, mert ilyenkor fél. Fél, hogy magányos marad és egyből keres valakit, hogy vele legyen. Amíg a biztonságos zónánkban vagyunk, addig magabiztosak és erősek vagyunk. Ahogy kikerülünk belőle, bizonytalanok és gyengék leszünk. 

Számomra az egyik legproblémásabb dolog volt, hogy elveszítettem a biztonság tudatom minden szituációban, helyen. Ezért csak otthon voltam képes biztonságban érezni magam, így elszigeteltem magam a külvilágtól. Miért? Féltem az emberek reakciójától, a múltbéli rossz berögzült élmények jelenbéli kihatásaitól, a megfelési kényszertől, stbstb. Ahogy megteremted magad számára a biztonságos környezetet, úgy el is tudod veszíteni, vagy akár feledni. Ha egy picit kilépsz ebből a dimenzióból, ürességet tapasztalsz. Próbáld ki, hogy egyszer olyan helyszínre mész ahol nem érzed magad biztonságban. Mi történik? Félsz. Mitől? Az ismeretlentől. Túlságosan megszoktuk megszokni a dolgokat és azok köré építeni mindent. Vagyis, érvelhetnék a hazai pálya szavával. Egy napot próbáljunk úgy végig vinni, hogy a megszokott és bejáratott konfortzónánkból kilépünk, elhagyjuk a biztonság tudatunkat és nem feszülünk rá, hogy ezt így szoktam úgy szoktam, így jó úgy jó. Próbáld meg azt az elmetudatot elérni, hogy nincs szükséged biztonságra. Vagyis nincs nálad pénz, telefon, és olyan tárgyak amik úgymond szükségesek és biztonságot adnak, milyen napod lesz, mennyire hiányzik majd mind ez az egész neked. Érdekes lesz... de remélem annál tanulságosabb. Ha eljutsz arra a szintre az elmédben, hogy képes vagy kizárni a környezetet és annak a rád nehező nyomását, elveszíted a biztonság tudatát (igen ez csak tudat, nem valós kézzel fogható dolog, tehát nincs is, nem létezik), valójában megalkotod magad számára az igazi szabadságot. Eddig csak fügsz mindentől és mindenkitől, de ha nincs rá szükséged, mert megérted ezt mind, már nem is lesz semmihez függésed. Aki depressziós, függ a betegségétől, nem akar változtatni rajta és nem akarja elengedni, mert neki jó úgy... ha nem lenne az, akkor nem lenne valaki évekig beteg, mert már másnap változtatni szeretne rajta. Aki azt mondja, de de én szeretnék, már mindent kipróbáltam, az csak a kifogást keresi, és nem maga a megoldást. Szeretsz beteg lenni?! Vagy nem mered elhagyni?! Nem engeded és nem mered magad véletlenül sem önfeledten és korlátok nélkül boldognak érezni.

Konklúzió: nem feltétlen kell biztonságban tudnod magad ahhoz, hogy abban legyél. Vagyis ami a tudatodban van, az számodra biztonságot add, de a valóságban nem is létezik. Megfogni, megmutatni, lefilmezni, megjeleníteni, elmagyarázni nem tudod. Tárgyakat és érzéseket tudsz mondani, amik ahhoz szükségesek, és segítenek, hogy biztonságban érezd (tud) magad, de konkréttan meghatározni nem tudod, mivel nem is létezik. "Az elme, maga a félelem." mondta Sri Bhagavan. Ha félsz, nem érzed magad biztonságban. Vagyis maga a félelmeid kell első lépésed elhagynod, hogy egy biztonság tudat felé tendálj. Ami után képes vagy a biztonság tudatát kiiktatni magadban - amihez két kézzel ragaszkodsz (mint a betegeknél a betegség, abban érzik biztonságban magukat), azonnal elfeleded az egész biztonsággal kapcsolatos síkot az elmédben. Addíg míg nem tudsz valamiről a világban, nem hallasz róla, addig nem is tudod, hogy létezik, tehát félni se tudsz tőle. Ahogy megalkotod a fejedben, a tudatától félsz, és olyan átszövéseket, egyéb hozzáadásokat csinálsz a fejedben, amik még sosem léteztek. Maga a tudat képes megbetegíteni egy embert. (Lásd pl. betegségektől való félelem). Anyukám példájával zárnám, aki 2 rákos betegségből is kigyógyult, képes volt a betegségét nem komolyan venni, és nemet mondani rá, hogy neki nincs szüksége rá. A legjobb példa számomra, hogy félni egyáltalán nem kell semmitől - hozzáteszem az egészséges félelem, adott szituációkban szükséges, s akár életmentő is lehet, de az más tészta.